Plitvice Horvátország első nemzeti parkja lett 1949-ben. 30 évvel később - 1979-ben - az UNESCO felvette a Világörökségi listájára. A park turisztikai terhelése egyedülálló volt a 90-es évek elején. Évente csaknem 800.000 látogató kereste fel és közel 2000 dolgozó gondoskodott a parkról.

Plitvice fényes korszaka azonban 1991. március 31-én lezárult. Ezen a napon, húsvétvasárnap kezdődtek heves harcok a szerb és a horvát rendőrök között... A háború első áldozata Josip Jovic parkőr lett. Ezután a park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került. Négy éven át tartott a megszállás, majd 1995 nyarán hódította vissza a vidéket a horvát hadsereg. Szerencsére az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború helyrehozhatatlan károkat okozott, túlzottnak bizonyult.

Ugyanakkor a hidak, csónakok, és egyéb vízi járművek, melyek lehetővé tették a park eldugott, varázslatos helyeinek a látogatását is, nem maradtak meg. Évekbe telt, telik amíg az elpusztult hidak, épületek ismét teljesen elkészülve várják a vendégeket.

Keletkezésük:
Több millió év alatt a Korana mély völgyet vájt a Kapela-hegység déli vidékén. A terület gazdag a mészkő lepusztulásának, a karsztosodásnak különböző formáiban. Ez a tündéri szépségű tó-sorozat is egy ilyen karsztos folyamat eredménye. Az említett völgyben lefutó Korona patak hatalmas mésztufa gátakat hozott létre, amelyek elgátolták a keskeny völgyet és felduzzasztották a patak vizét. A karsztos folyamat érdekessége az, hogy itt a mésztufa hideg vízből válik ki. Gyakoribb ugyanis a melegvizes mésztufa lerakódás. A tavak színét megpillantva akár csodára is gondolhatnánk, de ha közelről megszemléljük a tavak között emelkedő gátak anyagát, könnyen magyarázatra találhatunk. A csapadékból származó szén-dioxidot is tartalmazó s a kőzetrepedésekben lefelé szivárgó víz rendületlenül támadja a mészkövet, és azt kémiai folyamtok során feloldja. Ezáltal olyannyira szélesíti a kőzet repedéseit, hasadékait, hogy hamarosan az összes víz eltűnik a felszínről, s földalatti patakmedrekben gyűlik össze, végül hosszabb-rövidebb földalatti utat követően valamilyen karsztforrásban bugyog ismét felszínre. Ekkor a hőmérséklet növekedés valamint a hidrosztatikus nyomás csökkenése következtében a víz szén-dioxid tartalma elillan, ami pedig a vízben oldott mészkő kicsapódását eredményezi.
A laza mészpép minden a folyó mederben lévő szilárd felületen megtelepszik, mészkéreg vonja be a mederfenéken lévő kőzetet éppúgy, mint a vízbe hullott ágakat, fatörzseket. Ahol a víz apró cseppekben fröccsen szét, ott a megnövekedett felületen a szén-dioxid párolgása erősebb, s így a mészkiválás is intenzívebb, így keletkeznek azok a természetes gátak, melyek a Plitvicei Nemzeti Park területén évente akár 10-30 mm-rel is vastagszanak.