Növényvilág

Kockás liliom - Fritillaria meleagris

A park egyik különleges növénye a kockás liliom. Akár Horvátország nemzeti virága is lehetne, mert levele a címer kockázatát mintázza. 15 - 30 cm magas, hagymás évelő növény.

A hagyma gömbölyded, szára 3 - 4 levelű, a levelek váltakozva állnak, keskeny szálasak, csatornásak, szürkészöldek... A virágok rendszerint magánosak, bókolnak, a lepel vöröses vagy lilásbarna sárgásfehér sakktáblaszerű foltokkal. Hátuk kipupusodik az aljukon lévő mézgödrök miatt. Toktermése gömbös, felfelé áll. Virágzás: Április - május.

Vitéz kosbor - Orchis militaris termete általában 20 - 45 cm közötti, ikergumója van. Viszonylag nagy (1,5 - 2 cm - es) virágainak külső lepellevelei sisakszerűen összehajlanak. A virágszín általában halvány rózsaszín, de bíborszínű és fehér is lehet. Virágai füzérvirágzatot alkotnak. Májusban és júniusban virágzik.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia 15 - 50 cm magas kosborféle. Tőleveleinek tojásdadok vagy hosszúkás-lándzsásak, számuk rendszerint kettő, de ritkán lehet több. Virágzata laza, többé - kevésbé hengeres fürt. Virágai fehérek vagy zöldes - sárgák és illatosak. A mézajak keskeny, előrenyúló. Sarkantyúja hegyes csúcsban végződik, egyenes agy. lefelé görbülő. Virágzás: május - július

Közönséges boróka - Juniperus communis 2 - 5 m magas, változatos alakú cserje, ritkán kis termetű fa. A törzse alul rendszerint több ágra oszlik, de esetenként el nem ágazó, oszlopos. Kérge sima, szürkésbarna, majd felrepedező, szalagosan leváló. Fiatal hajtásai ízekre tagolódók, háromélűek, zöldek vagy barnásvörösek. Rügyei aprók, tojásdadok, hegyes csúcsú pikkelyek borítják. Tűi ár alakúak, 1 - 1,6 cm hosszúak, váltakozó állású örvben 3 - asával állnak. Felül szürkésfehér légzőnyíláspászta húzódik, fonákuk ormós. Kétlaki, amelynél az ivari dimorfizmus jelenség tapasztalható: a női egyedek szélesek, elterülők, a hímivarúak felfelé törekvők. A porzós virágok rövid, hengeresek, az előző évi hajtások levélhónaljában fejlődnek, míg a termős virágzatok levélhónalji törpehajtások csúcsán képződnek, kicsinyek, rügyhöz hasonlók. Termése három tobozpikkelyből összenőtt, elhúsosodó, zöld, majd -második-harmadik évben- éretten hamvaskék toboz bogyó.

Cserszömörce - Cotinus coggygria A meleg, száraz, meszes, sziklás kopárok jellegzetes cserjéje. Tömött, terebélyes ágú, 2 - 3 m magasra növő cserje. Fényigényes, a hosszantartó szárazságot jól tűri, a fagy iránt azonban érzékeny. Rügyei: aprók, szórt állásúak, gömbölydedek, vörösesbarnák, a félhold alakú nagy levélripacs kiugró levéltalpon ül. Hajtásai: vékonyak, hengeresek, világosbarnák.

Levelei: kerekdedek vagy fordítottan tojásdadok, lekerekített csúcsúak, ép szélűek, lemez alapjuk hirtelen elkeskenyedő.

Ősszel a rikító sárgától a vérvörösig csodálatosan színeződnek. Virágai: vékony, hosszú, szőrös kocsányokon, fürtökből, összetett piramis alakú, végálló dús bugában nyílnak. Eleinte zöldessárgák, majd szürkéslila színűek. Termései: apró, piros, éréskor barna csontárok. Fája: színes gesztű, finom, szövetű, selymes fényű, aranysárga színű. Fájából, gyökeréből sárga festék, leveleiből, ágaiból, kérgéből sok csersav nyerhető. Az átültetést nagyon jól bírja. Magról és sarjról kitűnően újul.

Télisás - Cladium mariscus 80 - 200 cm magas évelő. Tarackos növény, vastag földalatti, kuszó gyökértörzsel. Szára hengeres vagy tompán háromoldalú, a tövénél 1 - 4 cm vastag, leveles. A levél- hüvely kezdetben sárgás-, majd feketésbarna, nagyon kemény, merev, hálozatosan erezett. A levéllemez sima, lapos, szürkészöld, a széleken és a háti ereken élesen fűrészes, éles háromélű, hegybe keskenyedő, hosszú kocsányú. A füzérkék 5 - 15-ösével egy csomóban nagy, laza, legyező alakú virágzatot alkotnak. A füzérkék 3 - 4 mm hosszúak, eleinte sárgásbarnák, később rőtbarnák. A csúcsvirágok porzósak, az alattuk állók kétivarúak. A lepelserték hiányoznak. A porzók száma többnyire 2, a bibeszám 2 vagy 3, a bibeszál fonalas. A termés 3 mm hosszú, tojásdad alakú, rövid hegyű, csillogó barna, törékeny.

Virágzás: június, július Élőhely: mészkedvelő, síksági kozmopolita faj. Meszes talajú tópartokon, tőzegvágásokban, nádasokban, lápréteken a Schoenus - szal együtt, összetételben a magassás - társulásokhoz hasonló társulást alkot, elárasztott iszapos agyag- vagy homoktalajokon.

Vörös acsalapu - Petasites hybridus A levelek nagyok, szíves vállúak, szabályosan vagy szabálytalanul fogasak, karéjosak, fonákuk szürkén molyhos, 50 cm szélesek, a virágzás után fejlődnek. A levélválli öblöt 2 - 5 oldalér szegélyezi. A fészekvirágzatok 15 - 30 cm magas, tömött fürtöt képeznek, melyen csak pikkelylevelek vannak, a párta szennyespiros.

A virágok egy- vagy kétivarúak. A csak termős fészekben a bibeszál félhengeres, a kétivarú virágban kihegyezett csúcsú, tojásdad. Virágzás: március - május Élőhely: patak menti magaskórós növényzetben
 

Fehér acsalapu - Petasites albu A levelek nagyok, szíves vállúak, szabályosan karéjosak - fogasak, fonákuk szürkén molyhos, 50 cm szélesek, a virágzás után fejlődnek. A levélválli öblöt 1 - 2 oldalér szegélyezi. A fészek virágzatok 15 - 30 cm magas, tömött fürtöt képeznek, melyen csak pikkelylevelek vannak, a párta fehéres. A virágok egy- vagy kétivarúak. A csak termős fészekben a bibszál félhengeres, a kétivarú virágban kihegyezett csúcsú, tojásdad. Ritkább, mint a vörös acsalapu. Virágzás: április - május Élőhely: nyirkos, csorgásos termőhelyeken, lucosokban, montán bükkösökben, szurdokerdőkben

Sédkender - Eupatorium cannabinum 50 - 150 cm magas, ferde gyöktörzsű évelő. Levelei átellenes állásúak, 3 - 5 levélkére osztottak, pelyhesek, rövid nyelűek, a levélkék lándzsásak, fűrészes szélűek. A fészekvirágzatok sátorozó fürtben állnak, 5 - 6 virágúak. A fészekpikkelyek tetőcserépszerűen fedik egymást. A virágok halvány rózsaszínűek, csövesek, 5 cimpájúak. Termése mirigyes kaszat. Virágzás: július - szeptember Élőhely: patakok, folyók mentén, mocsári társulásokban

Szibériai hamuvirág - Ligularia sibirica 80 - 150 cm magas, évelő növény. A tőlevelek mélyen szíves vállúak, tojásdad alakúak, szélük rendszerint szabályosan öblösen fogas. A szárlevelek hegedű alakúak, szárölelőek, füles vállúak. A fészekvirágzatok hengeresek, hosszú fürtben állnak, a fészekpikkelyek egy sorban állnak, széleik egymást fedik, a bibe két ága a végén aprón pelyhes. Védett, reliktum faj. Virágzás: június - július Élőhely: magassásréten, fűz- és nyírlápokban

Lápi hízóka - Pinguicula vulgaris Legfeljebb 20 cm hosszú virágkocsányt fejlesztő, rovaremésztő növény. Levele zöld, rozettában ülő, nyálkásan fénylő, hosszúkás vagy visszástojásdad. Rengeteg apró, pontszerű mirigy borítja. A kisebbek emésztőnedvet választanak ki, a nagyobbak nyelesek és ragadós váladékot termelnek az apró rovarok megfogására. Emésztés közben a levelek szélei begöngyölődnek. Sarkantyús virágai arasznyi tőkocsányon, magánosan ülnek. Az egész virág halványkék, gyengén ibolyás árnyalatú, máskor sötétlila, néha a torkán kis fehér folt van. A sarkantyú kúpos-árformájú és akkora, mint a párta alsó ajkának középcimpája. Termése tok, apró magját a szél terjeszti. Hagyma alakú rügyben telel át. Virágzás: május - június Élőhely: üde lápréteken

Kereklevelű harmatfű - Drosera rotundifolia 5 - 15 cm magas, évelő, tőálló levélrózsával és füzéres forgó virágzattal. A levelek hosszú nyelűek, kerekdedek vagy haránt elliptikusak, épek, szétterülők, ragadósak és vörhenyes mirigyszőrökkel fedettek. A füzéres forgóban lévő, sűrűn álló virágok kicsinyek, jelentéktelenek, rózsaszínes fehérek. A tőkocsány többszörösen hosszabb a leveleknél. A tenyészidő végén csúcsrügyet fejleszt, s ezt allevélszerű takarólevelek borítják. Rovaremésztő. Védett, reliktum faj. Virágzás: június - augusztus Élőhely: tőzegmohás társulásokban

Teleki virág - Telekia speciosa Ember magasságúra is megnövő (50 - 160 cm) évelő. Tőlevele széles - tojásdad alakú, nyeles, széle szabálytalanul fogazott, fonáka gyengén szőrös. A levélváll szíves. A szárlevelek ülők, kisebbek, megnyúlt tojásdadok, hegyes csúcsúak. Hajtása elágazó. A fészek virágzatai nagyok (5 - 8 cm). A fészket kívülről fedő fellevelek a fészekpikkelyek, széles lándzsásak. A termések tövében található fellevelek a vacokpelyvák, melyek a termések kihullása után láthatók jól, szálasak. Ilyenkor a fészek úgy néz ki, mintha rövidre nyírt fej lenne. A virágai nyelvesek és csövesek. A nyeles, sugárzó virágok meddők, forrt pártájuk szálas, kissé megcsavarodó, legörbülő. Csöves virágai sárgák, barna közepűek. Apró termése két termőlevélből, alsó állású magházból kialakuló áltermés: kaszat. A termés gyengén bordázott, a csészelevelek maradványa a csúcsán fogakként maradt meg. Mutatós "bokrai" miatt sokfelé, főleg botanikus kertekben szívesen ültetik. Megfelelő helyen könnyen terjed és apró kaszatterméseivel is újul. Nemzetségnevét leírója, Baumgartner János által Teleki Sámuelről, Erdély kancellárjáról kapta.

Boldogasszony papucsa - Cypripedium calceolus 20 - 50 cm magas évelő. A hajtásaik magányosak vagy hajtáscsoportokban fejlődnek. A szárlevelei 5 - 15 cm hosszúak, 3 - 6 cm szélesek, redőzött, és a szárhoz hasonlóan a szélükön és az erőteljesebb ereken szőrösek. A virágok legtöbbször magányosak, de ritkán kettesével és hármasával állnak a szár csúcsán. A lepellevelek vöröses vagy bíborbarnák, 3 - 5 cm hosszúak, a tövükön sárga folttal, amelyek közül a két alsó összenőtt. A mézajak papucsalakúan mélyen kiöblösödött, felfújt, citromsárga. Virágzás: május - június Élőhely: karsztbokorerdők, elegyes karszterdők, mészkedvelő tölgyesek, bükkösök